Menu

2011. május 18., szerda

Állásinterjú





Eljött a nagy nap, az állásinterjú napja. Habár úgy voltam vele, nem baj ha nem jön össze, csak tanulhatok belőle, mégis izgultam. Felvettem egy térdig érő szoknyát, egy olyan felsőt ami púderrózsaszín, de mégis úgy néz ki mint egy ing, és egy fekete blézert+ magassarkú cipőt. Nagyon magabiztosnak éreztem magamat ebben a ruhában.

12re kellett ott lennem, 50kor már ott toporogtam a recepción. A recepciós lány felküldött a negyedik emeletre, és ott kellett várnom egy menedzsert. Jött is 10 perc után, de mint utólag kiderült, nem ő volt az én emberem, hanem egy másik. Chris szorongatta a kezében az önéletrajzomat, így rájöttem ő fogja tartani az interjút. Nagyon kedves arcú, mosolygós volt, tehát elillant az összes félelmem. Átinvitált az étterembe, ami szembetűnően kisebb volt mint az egyetemi étterem. Kérdezte iszok-e valamit- ez is csak oldotta a feszültséget. Kiderült Chris az étterem menedzser, és oda keres embert, én pedig a recepciós állásra jelentkeztem. De teljesen mindegy, mit dolgoznék, a lényeg, hogy ebben a hotelben.


109 szoba van a hotelben

Konferencia terem- egy ahol 90-100 ember fér el, és egy 8 fős

Ahogyan eszembe jutnak a kérdések úgy írom és a választ is.

1. Egyetemista vagyok-e?
2. Milyen tapasztalataim vannak az egyetemi étteremmel kapcsolatban?
3. Milyen sűrűn dolgozok ott? Hány órát? Néha csak 5 órát, néha 12 órát dolgozok, kb. heti egyszer.
4. Megértetem-e magam a vendégekkel? Igen
5. Mit dolgozok a Bistroban? Teljesen őszintén elmondtam, hogy mosogatok, ami azért jó mert megint új dolgokat ismerhetek meg, mint például az angol reggelit, ebédet, és új embereket, tapasztalatot szerzek.
6. Hány fős csoportok szoktak jönni az étterembe? 50-200főig, 100 fő fölött a Dome-ban van az "étterem"
7. Zavarna-e ha délelőtt, ill. délután kéne dolgoznom, tehát két műszakban? Nem.
8. Mennyi idő alatt érek be a hotelbe? 20-25 perc.
9. Előzetes infók alapján rákérdezett arra, hogy akkor szeptemberig teljes munkaidőben, szeptember végétől viszont csak részmunkaidőben tudnék dolgozni? Így van :)
10. Miért szeretnék itt dolgozni? Szeretnék minél több tapasztalatot szerezni, és egy 4 csillagos szálloda/étterem nagyon jó lenne.

Kb. most ennyi jutott eszembe, mert ezután elment, és visszajött a Hotel menedzserrel. Innentől kezdve a hotel menedzser kérdezősködött.

Ő is rákérdezett a sulira, étteremre és a Bistrora. És emlékezett rá, hogy írtam már neki két emailt. Egyet még két hónapja, egyet pedig mostanában. (nagyon jól esett, hogy emlékezett rám :)) Nagyon csodálkozott, hogy naponta 4 órát utazok a suliba, meg is kérdezte megéri-e. Hát hogy ne érné meg? :)
Ő inkább általános kérdésekre ment rá, nem nagyon az étteremmel kapcsolatban. Tehát:

1. Tudok-e csapatban dolgozni? Mondtam, hogy igen, és ha bármelyik kollégámnak segítség kell, akkor szívesen segítek. Azt is hozzátettem, hogy Leonard megdicsért, amiért irányítottam az egyik osztálytársamat. (erre nagyon helyeslő arcot vágott)
2. Tudom-e kezelni ha valaki panaszkodik? Még nem nagyon fordult elő az étteremben, de mindenképp először én próbálnám megoldani, ha nem megy akkor szólok a menedzsernek. Erre azt válaszolta, hogy nagyon helyes, ha nem tudjunk megoldani a problémát, legalább azt tudjuk, kitudja megoldani...
3. Erősségek, gyengeségek? Még jó, hogy a suliban ezt tanultuk, úgyhogy egyből tudtam reagálni. (amúgy gondoltam, hogy megkérdezi) Erősség: kommunikáció, probléma megoldóképesség, és, hogy tudok egyedül is dolgozni. Gyengeség: Pénzügy, gazdasági dolgok, matek...
4. Mi van ha rossz napom van, mit fog látni a vendég? Nyílván semmit, ugyanis ha szomorú vagyok, vagy sírok legbelül akkor is mosolyogni fogok. (Szerintem minden emberekkel foglalkozó munka erről szól, hogy szét tudjuk választani a munkát és a magánéletet.) Elmeséltem, hogy a múltkor az étteremben megdicsért az egyik vendég, mert végig mosolyogtam és kedves voltam. A menedzser reakcióját azt hiszem nem kell részleteznem, nagyon tetszett neki.
5. Kérdezte, mennyire tudom kamatoztatni az egyetemi étteremben szerzett tapasztalataimat? Hiszen ez egy jóval kisebb étterem, és nem annyira formális mint a sulis. Erre azt válaszoltam, hogy nagyon szívesen dolgoznék itt, nem lenne probléma egy kisebb étterem. Kérdezte tudnék-e társalogni a vendégekkel? Hát persze! :)
6. Hogyan képzelem el magamat 5-10 év múlva? Hotel menedzser szeretnék lenni, és ahhoz az első lépés az, hogy dolgozzak egy hotelbe. Az teljesen mindegy, hogy az étterem részében, vagy a hotelben. Mosolyogtam, mert egy hotel menedzsernek azt mondani 21 évesen, hogy hotel m. szeretnék lenni, hát... nem is tudom. Erre ő nyugodtan mondta rendben van, és elmosolyogta magát.
7. Mi motivál? Az motivál, hogy magyarként helyt tudjak állni Angliában, és, hogy bebizonyítsam nagyon jól tudok dolgozni. (Még mondhattam volna azt, mert jó szöveg, hogy nyilván az motivál, hogy a vendég elégedett legyen a szolgáltatással. De hát ez nem jutott eszembe.)
8. Mi a kedvenc ételem? Magyar. Ezt azért kérdezte mert az ottani étterem olasz. Kivágtam magam, azt feleltem, ez egy jó lehetőség, hogy megismerjem az olasz konyhát :)

Most több kérdés nem jut eszembe. Mindketten beszéltek a hotelről/ étteremről, újat nagyon nem mondtak, mert eléggé utána néztem. Mindkét menedzser elvárta, hogy kérdezzek, igyekeztem is jó kérdést feltenni. Habár a hotel menedzser még várt volna több kérdést, de már nem volt ihletem. Ezután visszajött Chris, és elmondta, holnap hív, de szerinte nem lesz probléma. Mosolygott, kezet fogtunk. És elköszönéskor azt mondtam, remélem hamarosan találkozunk! :)



Ez az étterem- Stresa a neve

Ha nem vesznek fel, akkor sem szomorkodok, mert nagyon jó tapasztalat volt. Magabiztos voltam, és azt éreztem igen is ennek a hotelnek én kellek, mert jó vagyok, és tudom azokat a dolgokat, amik kellenek az étterembe. Nem éreztem elveszettnek magam, és egyáltalán nem féltem beszélgetés közben. Minden kérdést értettem, egyikben nem voltam biztos, arra visszakérdeztem.
Christől megkérdeztem, mit szólt a válaszaimhoz és azt mondta rendben volt mindegyik. Remélem, nem mondtam hülyeséget, mondjuk a magam részéről elégedett vagyok. Ez az első alkalom, amikor büszke vagyok magamra, hogy ezt is megcsináltam.

Elég hosszú bejegyzés volt, de remélem megérte végigolvasni.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése

Köszönöm a hozzászólásodat, hamarosan megjelenik a blogon. :)
Thanks for your comment, it will appear on the blog soon. :)