Menu

2014. május 5., hétfő

Érzelmi hullámvasút/ Emotional rollercoaster




Talán mindenkivel előfordult az amikor egyszerre (vagy kis időeltolással) vagyunk boldogok és szomorúak. Emlékszem mikor Angliába érkeztem 2010 július 5-én, nagyon boldog voltam hiszen nem láttam Norbit 2 hónapig, borzasztóan hiányzott. Ugyanakkor, ott hagytam a szüleimet, a barátaimat- nem tudtam mikor látom őket legközelebb és akkor még nem tudtam de ott akkor lezáródott egy életszakasz. Ma is furcsa, ha erre emékezem. Az öröm, hogy kiköltözök egy idegen országba, az új kalandok iránti izgalom, de volt bennem egy kis félelem is, hiszen egy idegen országban, új kalandok vártak rám; munka, tanulás és megannyi költözés, karrierváltás.

Possibly everybody experiences an emotional rollercoaster when we feel happy and sad at the same time or (with a little time shift). I remember when I arrived to UK on the 5th July 2010, I was extremly happy to finally see Norbi after 2 months because I missed him so much. But on the other side, I left my parents, and friends behind- I did not even know when will I see them again, and at that time I did not realise that one stage of my life has ended. It is still a strange feeling when I think about it. The happiness about moving abroad and the excitement about the new adventures mixed with the fear of living in a new country and the unknown adventures; work, studying, moving a lot, career change.

Vagy például ott volt az amikor 2011 júniusában végre elköltözünk Derbyn belül, majd szeptemberben továbbálltunk egy kis angol faluba. Norbi is elkezdte az egyetemet, ami életem egyik legnagyobb büszkesége, de ugyanakkor viszont anyagilag itt kezdődtek el a gondok. Megérte? Hát persze, nem kérdés.

Or for example, when finally we moved house within Derby in June 2011, but then we moved to a little British village in September. Norbi has started university which I am extremely proud of him, but then the financial difficulties has started from there. Did it worth? Of course, it is not a question.
Aztán ha megnézzük mikor egyik napról a másikra Skóciába költöztünk, feladva mindent valami újért, ami aztán sajnos nem hozta meg a várva várt "sikert". Az örömteli felfedezés, hogy Skócia gyönyörű, és a sok kedves magyarral való találkozás szembetalálkozott azzal a gyötrelmes érzéssel amikor a menedzsment rabszolgákként kezelt minket a hotelben és egy percig sem tisztelt mint munkavállaló.

Then there is another example when we moved to Scotland, giving up everything for something new, but it did not bring the success we expected. The joyful discovery of beautiful Scotland and the meeting with really nice Hungarian people confronted with the horrible feeling of treated like a slave by the management in the hotel, not even being respected as an employee.
Az is egy keserédes érzés, hogy jelenleg (!) nem vágyom vissza Magyarországra. Hiszen itt jól érzem magamat, boldog vagyok. Látom, hogy van értelme tanulnom, küzdenem az álmaimért, csak sajnálom, hogy ezt egy másik országban kell megélnem, nem a szülőhazámban. Ezt bővebben egy másik bejegyzében kellene kifejtenem.

Another bittersweet feeling that recently (!) I do not want to go back to Hungary. I enjoy myself here, I am happy. It worth to study and fight for my dreams, I am just sorry that I experience this in another country, not in my home country. I should write a blog post about this so I could write about this feeling in details.

Szóval ezt a bejegyzést a múlt heti események hatására kezdtem el írni, hiszen egy igazi érzelmi hullámvasúton mentem keresztül.
Először is kedden volt a forgalmi vizsgám. Erről sokkal bővebben egy külön bejegyzésben szeretnék majd beszélni, de a lényeg, hogy a próba vizsgán mindig elrontottam valamit, tehát nem nagy reményeket fűztem ahhoz, hogy mégis meglesz a jogsi. Rengeteget izgultam, de a vizsga nagyon jó volt, csak 4 kisebb hibám lett. Még ma sem hiszem el, hogy meglett a Brit jogosítványom.

So I have started writing this post due to the happenings last week, because that was a proper emotional rollercoaster. 
Firstly on Tuesday I had my practical test. In more details I will write about it in another blog post, but in essence I failed on the mock test, so I did not really thought that I will pass on the real exam. I was really nervous, but the exam went well, I had only 4 minor faults. I still cannot believe that I acquired my British driving licence.
Aztán ugye még hó elején úgy döntöttem felmondok a munkahelyemen. Pénteken volt az utolsó munkanapom és az érzés, hogy ott hagyom a céget, egyszerre volt keserédes. Az öröm az új kalandok/lehetőségek miatt, majd a szomorúság, hogy már nem fogok bejárni naponta és találkozni a kollégáimmal/munkavállalókkal.
Nagyon szerettem ott dolgozni, kedves, nagyon segítőkész kollégákkal dolgoztam, maga a céget is és az épületet is szerettem, igazán hálás vagyok, hogy ott dolgozhattam, de a munka nem adta meg azt amire igazán vágytam.

At the beginning of the month I have decided to resign at my workplace. Friday was my last working day and the mixed feelings of leaving the company was again bittersweet. The happiness of new adventures/opportunities but then the sadness of not going to work there everyday, and not be able to see my colleagues/employees.
I really loved working there, had nice, helpful colleagues, I liked the company, even the building, I am really grateful I could work there, but the work did not satisfy me.
Ennek tetejére jött az, hogy csütörtökön megtudtam, felvettek az egyetemre pénzügyi adminisztrátornak (részmunkaidős állás). Nem jelentkeztem sok munkára max 2-3-ra hiszen tényleg teljes munkaidőben a blogra szerettem volna koncentrálni, de aztán megkaptam ezt a munkát. Nagyon nagyon boldog vagyok, mert amellett, hogy több időt tölthetek a bloggal, több időm lesz a családra és időközben megint dolgozok és tanulhatok valami újat.

On the top of this, on Thursday I found out that I got a part time job as a Finance adminsitrator in university. I did not apply for many jobs just for a couple, because I wanted to deal with my blog full-time, but then I got this opportunity. I am really happy again, because I can spend more time with the blog, with my family and I will still work and learn something new again.

Azt gondolom minden okkal történik. Most is, ezért alakul így minden, mert ennek így kell lennie :)
I think everything happens for a reason. Right now, everything happened they way as happened because it has to be like that.

4 megjegyzés :

  1. Gratulálok a jogsihoz, nagyon büszke lehetsz magadra! :) Sok sikert az új munkahelyen, biztos élvezni fogod.

    Már régóta olvaslak de csak most kaptam kedvet a kommenteléshez, örülök, hogy a jövőben még többet tervezel ide a blogra írni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Vero,
      Nagyon szépen köszönöm! :) Igyekszem sokkal gyakrabban jelentkezni a blogon és a Facebook/Twitter/Instagrammon :)
      Üdv: Orsy

      Törlés
  2. Kedves Orsy !
    Nagy gratula a jogosítnányhoz, és az új munkahelyhez! :-)
    További szép napot, hetet kívánok!:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Aloha,
      Nagyon szépen köszönöm :)
      Neked is szép napot, hetet kívánok!

      Törlés

Köszönöm a hozzászólásodat, hamarosan megjelenik a blogon. :)
Thanks for your comment, it will appear on the blog soon. :)