Menu

2017. május 11., csütörtök

Szüléstörténetem

Január 7. óta ezt a bejegyzést fejben már 1000szer megírtam és átírtam, mégsem sikerült írásban publikálnom, de talán most (ezt március 7-én írtam). Leírom hogyan született az én drága kisfiam Nolan Wyatt. Aki nem szeret szüléstörténeteket olvasni, kérem ezt most hagyja ki.

Január 5-én volt találkám a védőnővel (aki igazából szülésznő- midwife) és mondtam neki, hogy Nolan nem mozog olyan sokat. A védőnő azonnal beküldött a kórházba ctg-re, de azt mondták minden ok. Aztán este elkezdtem kicsit vérezni, úgyhogy ismét bekerültem a kórházba és bent is tartottak éjszakára. Még sosem maradtam bent, úgyhogy hajnali 3-kor ezt egy kicsit érzékenyen vettem. A nővér néni szuper cuki volt, leste minden kívánságom: fogkefe, fogkrém, bármi ami ehető és iható. Annyira kedves volt, azt mondta, hogy ő tudja nekem más terveim voltak aznap estére, de minden rendben lesz, jó helyen vagyok. Kaptam szendvicset és forró teát- ezen elsírtam magam. Sikerült pár órát aludnom, aztán dél felé bejött Norbi is és együtt vártuk meg az ultrahangot. Kishercegem nagyon boldogan úszkált a pocakomban, semmi jelét nem adta, hogy aggódnunk kellene, úgyhogy haza is engedtek, ez volt pénteken. Hozzátenném, hogy voltak fájásaim de rendszertelenül, és ezért a nővér azt mondta, hogy szerinte csak jósló fájások. Január 27-re voltunk kiírva de mi éreztük, hogy előbb fog érkezni.
Közben folyamatosan konzultáltam az egyik barátnőmmel aki midwife Skóciában. Rengeteget segített amíg a kórházban voltam és a szülést követően is. Nagyon hálás vagyok a segítségéért.

A képeken a reggelimet és az ebédemet látjátok. A reggeli- annyit eszel amennyit akarsz, az ebédet pedig menüből lehet kiválasztani (volt pl halal, vegetáriánus, lengyel, karib, angol étel)










Majd szombaton délután 3 felé elment a nyákdugó, majd este 8.30kor a magzatvíz. Azt hiszem szerencsés vagyok, megéreztem, hogy pisilnem kell, így a magzatvíz a wcben landolt :) Hozzátenném, elkezdtem sírni, hogy nem akarok szülni :) :) Felhívtam a kórházat, mondták, hogy lassan, nyugodtan menjünk be, nincs semmi baj. Fél óra múlva be is értünk (a kórház közel van, csak még összeraktuk magunkat) a Pregnancy Assessment Unithoz. Itt telefonálni kell, úgy engednek be. Már 3 perces fájásaim voltak, szék sehol, amikor Norbi már kétszer hívta őket, hogy engedjenek be, mert szülni fogok. Végre bejutottunk, ahol az ügyeletes szülésznő nagyon lazán kezelte a dolgokat. Norbi szólt neki, hogy 2 perces fájásaim vannak, lehet meg kellene nézni mennyire vagyok kitágulva. Nagy nehezen rászánta magát a hölgy, és közölte szülünk, 8cm-re vagyok kitágulva. Itt kell hozzátennem, hogy itt Angliában nem csinálnak beöntést, azonnal ágyastól átvittek a Labour Unitba, de előtte a folyosón neki mentünk a székeknek miközben nekem görcsöm volt. Azt hittem meghalok, iszonyatos volt.

Innentől egy pár dolog kiesett, Norbi utólag mesélte el. A folyosón át kellett szállnom egyik ágyról a szülőágyra. Azonnal nyomnom kellett, kint volt a babus feje. Sajnos hiába kértem már a Pregnancy Assessment Unitban fájdalomcsillapítót, nem kaptam, és itt is kértem de már túl késő volt, sőt a medencés (szülés) party is elmaradt. Éreztem, hogy hiába nyomok a baba nem mozdul, bentragadt a szülőcsatornában. Hívták is az ügyeletes orvost aki kb 5-6 további emberkével érkezett. Nagyon bepánikoltam, mintha egy hadsereg jött volna. Az orvos azt mondta, még 1 nyomás és kijön a baba. Most vagy ezelőtt vagy ezután történt a gátmetszés arra nem emlékszem de szörnyű volt. Hiába hallottam kismillió anyától, hogy de ez normális, hogy gátmetszést csinálnak fájdalomcsillapító nélkül, nekem halál volt és nem normális. Egy foghúzásra kell fájdalomcsillapító, de erre nem?? Na mindegy. Az az egy másodperc azóta is sokszor eszembe jut, nehezen tudom magamat túltenni rajta. Nyomtam még 2őt és az én gyönyörű kishercegem megérkezett. A magzatvíztől számítva 2óra 37perc, nagyon gyors volt, sem lelkileg sem fizikailag nem sikerült felkészülnöm.
Egyből a mellkasomra rakták és körülöttünk mindenki szépen rendet tett, engem is összeraktak és csak együtt voltunk, a kis család.
Norbi rengeteget segített, ha ő nem lett volna ott, akkor az "előkészítőben" Pregnancy Assessment Unitban szültem volna. Segített, hogy hogyan lélegezzek, figyelte mikor jöttek a görcsök és a szülés közben is végig magyarul hangosan beszélt hozzám, segített, hogy értsem mit kell csinálnom. Hiába beszélek jól angolul és értettem mindent, teljesen leblokkoltam. Az, hogy hálás vagyok a segítségéért nem fejezi ki azt, amit érzek :)

Egy x idő után megmérték Nolan súlyát (hosszúságot ekkor nem mérnek) és felöltöztették. Szóltak, hogy egy ideig együtt lehetünk, de aztán engem és a picit felvisznek a kórteremben és Norbi reggel 8-ra visszajöhet hozzánk. Azt mondták addig maradhatunk a szülőszobában amíg nem kell másnak a szoba. Nem kellett senkinek a szoba így maradhattunk. Szuper volt, leírhatatlanul hálás vagyok ezért. Kaptunk piritóst lekvárral kétszer és mindig hoztak innit amikor szóltunk (rengeteget ittam, több litert). Szintén ott a szobában le tudtam zuhanyozni, kedvesek voltak még tusfürdőt is hoztak nekem.
Aludni nem tudtam, de még két napig 2-3 órákat aludtam, egyszerűen nem ment, gondolom az adrenalin miatt. Reggel 9-re már itthon voltunk, az egész éjszakát együtt töltöttük, mi 3an. Nagyon ritkán zavartak meg minket. Emlékszem miután babuka aludt 4 órát, elkezdett sírni. Mi pedig hívtuk a nővért, hogy segítsen nem tudjuk mit kell csinálni :) Természetesen azóta már meg tudjuk különböztetni az Éhes vagyok, Fáj a hasam, Anya hiányom van sírásokat.


Az első 2 hétig érzelmileg nehéz volt, de ez normális is. El kell, hogy mondjam tökéletes terhességem volt, tökéletes szülésem és egy tökéletes kisfiam született. Igazi kisangyal, az elejétől kezdve sokat alszik és eszik, kivéve este 11-től hajnali 2-ig, akkor nagyon nyűgős, és mindegy mit csinálok, ő csak sír :( (ez 3 hónap után elmúlt)

Vasárnap egyből átjött tesóm és a barátnője és természetesen a nagyszülőkkel is Skypeoltunk. Hétfőn hajnalban, az első otthon töltött reggelen Norbinak veseköve volt, úgyhogy mivel a mentő nem jött ki érte, ezért az egy napos babával kellett bemennünk a sürgősségire. Minket azonnal hazaküldtek fertőzésveszély miatt. Még aznap délben Norbit kiengedték, de szörnyű volt az a pár óra Norbi nélkül. Ő a kórházban, én itthon a picivel + a kórházban épp ott nem volt térerő így nagyon beszélni sem tudtunk.

Nolan egyáltalán nem veszített a születési súlyából, 2950grammosan látta meg a napvilágot :)

Hiába volt gyors szülésem, nem volt egyszerű, de csodálatos látni, ahogy az ici pici kisbaba nő, fejlődik és ügyesedik. 3 nappal ezelőtt töltötte be a 4.hónapot az én drága kisfiam. Természetesen gyönyörű, okos és rengeteget mosolyog. Sokat beszél, izeg-mozog, nem tudok betelni vele.

2 megjegyzés :

  1. Nagyobb a valasztek mint nehany otthoni etteremben :D

    Nagyon cukik vagytok, remelem jonnek majd a blog bejegyzesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága Cinkapanka,
      Gondolkodok több bejegyzésen is és azon is, hogy elkezdek videókat készíteni Youtube-on, de még az időmet nem tudom annyira jól beosztani, hogy ez mind beleférjen. :)

      Törlés

Köszönöm a hozzászólásodat, hamarosan megjelenik a blogon. :)
Thanks for your comment, it will appear on the blog soon. :)